Márton-nap

Márton-napi legendák

November 11-én tartjuk Szent Márton emléknapját. Ő volt a Tours-i püspök.

De ki is volt ő?

A középkor egyik legnépszerűbb szentje volt, kultusza hazánkban is virágzott, emlékét helységnevek, oltárképek és a Márton napi liba-lakomák őrzik.

Szent Márton szülőhelyéül két helyet jelölnek meg, Saváriát /a jelenlegi Szombathelyt / és a Szent Márton hegyét, ahová a pannonhalmi bencés apátság épült. A források inkább Saváriát igazolják.

Szent Márton eredetileg katona volt, de elbocsátását kérte a seregből, miután az Úr hívószavát hallotta.

Több legenda is szól róla, az egyik legismertebb:

Midőn a várkapuhoz ért egy koldus állt ott, dideregve. A katona leszállt lováról, s köpenyét kardjával kettévágta, majd egyik felét a koldusnak adta. Úgy mondják, hogy a koldus maga Jézus volt. A köpeny másik felét a Meronvingok - mely egy frank uralkodócsalád volt - őrizték ereklyeként.

A legenda szerint, mikor megtudta, hogy püspöknek jelölték, a küldöttek elől a ludak óljába rejtőzött, hogy ne találják meg, de a ludak hangos gágogásukkal elárulták búvóhelyét.

Ezen a napon országszerte lakomákat rendeztek, az ünnepi lakoma természetesen a liba volt, mert a mondás szerint: ”Aki Márton napon libát nem eszik, egész évben éhezik”.

A néphit szerint a liba mellcsontjából meg lehet jósolni, hogy milyen lesz az elkövetkezendő hónapok időjárása:

- ha a mellcsont hosszú és fehér, akkor jeges, hideg, hófúvásos tél várható

- ha rövid és pirosas-barna a mellcsont, akkor fekete karácsonyra, latyakos időre lehet számítani

A legfőbb indok, hogy miért ették a libát, mert olcsó volt, ami nem mondható el napjainkban.

Aprólékából aranyló húslevest, belsőségekből ludaskását főzhetünk. A nyakat megtöltve tálaljuk a mondás is ezt mondja:” Jobb egy lúdnyak, tíz tyúknyaknál”, persze csak akkor, ha töltelék hússal, májjal készül. A libamáj „hungarikumnak” számít. A libapecsenye valóságos királyi étek.